5.rész

Megkövülve álltam, miközben szemem Scott és Justin közt cikázott. Legszívesebben kitekertem volna az utóbbi illető nyakát, de nem tehettem. Úgy éreztem, ez egyfajta bosszú Justintól, amiért nem árultam el neki az igazságot. Hogy is árultam volna? Életem végéig menekülhetnék, és bujkálhatnék. Végül elgondolkoztam. Semmi bajom nem lehet attól, ha elmegyek Scott-tal a bálba. Úgysincs párom. Az ilyen bálokra általában párral érkeznek a lányok.

- Igen. Veled szeretnék menni. Mármint, tudod, mint két barát. Senkit sem ismerek itt - próbáltam kimagyarázni magamat a lehetetlenből, több kevesebb sikerrel.

- Miért nem velem szeretnél jönni? Helyesebb vagyok, mint Scott - nézett rám csalódottan Jared, mire Scott idegesen förmedt rá, miszerint megérdemel egy szép estét, egy szép hölggyel. Én ezen csak a szememet forgattam, Justin pedig jót nevetett, ahogyan a két fiú összevesznek, Rajtam. Számomra már nem volt annyira nevetséges, de ez senkit sem érdekelt. Míg a srácok vitáztak, én leléceltem. Mentálisan megveregettem vállamat, mikor feltűnésmentesen elhagytam az iskola területét. Onnan már minden simán ment, ugyanis hazáig rohantam. Mikor beléptem a bejárati ajtón, azonnal a konyhába vettem az irányt. Mivel szüleimet sehol sem találtam -gondoltam dolgoznak még-, ledobtam a táskámat a szobámba, elővettem a pénzt, amit még tegnap kaptam anyától, s a helyi bevásárlóközpont felé vettem az irányt. Útközben fülembe tettem fülhallgatómat, s zenelejátszómon AC/DC - Highway to hell című számát hallgattam. 

A plázába érkezésem után -közvetlen- kedvenc ruhaboltomba vettem az irányt. Ez az a butik, ahol mindig megtalálom azt, amire szükségem van, szinte minden ruhadarabom innen van. Elkezdtem nézelődni, az estélyi részlegen. Ruha követte ruhát, de egyik sem nyerte el tetszésem. Volt fehér csipkés, fekete fodros, rózsaszín aszimmetrikus, sötétkék földet súroló.. s a többi. Már kezdtem feladni, és igencsak csalódott voltam, mikor szemem megakadt egy ruhán. Csodálatos volt, feltűnő, mégis visszafogott, és irtó csinos. Egy egyszer piros, inkább vörös miniruha volt, tökéletesen kiemelte hosszú, karcsú lábaimat, s idomaimat. Azonnal tudtam, hogy ez lesz a tökéletes ruha estére. Találtam hozzá, egy fekete, platformos magassarkú szandált. A két darab pompásan néztek ki együtt, így azonnal megvettem Őket, azután pedig hazasiettem, s kezdetét vette a készülődés.

Mikor kimásztam a fürdőkádból, magam köré csavartam a törölközőt, s a nappaliba siettem, ahol telefonom rezgett. Üzenetem jött. 

Szemeimet látványosan megforgattam, a szöveg második részét olvasva, majd miután elmentettem Scott telefonszámát, mobilomat a kanapéra hajítottam, én pedig folytattam az előkészületeket. Hajamat hajsütővel készítettem, aztán hajlakkal rögzítettem. Arcomra alapozót, szemeimre szempillaspirált, ajkaimra bőrszínű rúzst vittem fel. Kezembe vettem retikülömet, ami tökéletesen illet szerelésemhez. Az egész táska fényes, piros volt, rajta pedig fekete csipke ékeskedett. Beletettem a mobiltelefonom, a rúzsom, pár darab zsebkendőt -szükség esetén-, és a lakáskulcsomat. Mikor kész lettem, csengettek. Elszökdécseltem az ajtóig -már amennyire a cipőmben lehetett-, s hatalmasra tártam. Scott állt a kapuban, egy fekete Ferrarinak dőlve. Nem vagyok hatalmas autószakértő, de ezt azért én is felismertem. Ajkaim enyhén elnyíltak egymástól, a sötét színű csoda láttán, kísérőm pedig elismerően bólogatott, aztán végigmért, s megnyalta alsó ajkát.
- Kitettél magadért - kacsintott. Kinyitotta nekem az anyósüléshez tartozó ajtót, megköszöntem, aztán beszálltam, Ő pedig megkerülte az autót, s a kormány mögött foglalt helyet.

Az intézményig vezető út unalmasan, csendben telt. Érkezéskor leparkoltunk az iskola előtt, Scott körberohant, s úriember módjára nyitotta ki nekem az ajtót, melyet én mosolyogva köszöntem meg. Elsétáltunk a kapuig, ahol aztán egy rutinellenőrzés -a kapuban egy őr áll, aki leellenőrzi, hogy biztosan az iskola végzősei vagyunk-e- után bemehettünk. Az egész épület csodálatosan nézett ki. Mindenhol gyertyák, lampionok, égősorok, és egyéb gyönyörű, figyelemfelkeltő díszek. Már messziről lehetett hallani a tornateremből érkező zenét. Asszem éppen egy Rihanna szám szólt. Bementünk. A lelátókon diákok százai ücsörögtek, beszélgettek, vagy éppen italoztak. A táncparketten fiatalok táncoltak, már ha az, amit csináltak, nevezhető táncnak. A tornaterem egyik kis sarkában pultok voltak felállítva, tele finomabbnál finomabb ételekkel, s italokkal. A narancsos muffintól a puncsig mindent meg lehetett találni ott. A terem másik sarkában fel volt állítva egy dj pult, ahol egy alsóbb éves fiú váltogatta a zenéket. A tornateremből nyílt egy ajtó, mely kintre vezetett, ahol a meccsek is lenni szoktak. Most az a rész is csodálatosan fel volt díszítve. Egy kis ösvény volt kialakítva, melyet apró, kerti lámpákkal, és virágszirmokkal raktak ki. A végén pedig egy pavilon állt, mellette egy hegedűs zenekarral. Sejtettem, hogy az a szerelmeseknek kialakított rész, ahová félrevonulhatnak, ha megunták a pörgős diszkózenét, s egy kis romantikára vágynak. Annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem, Jared, Sophie, Olivia és.... és Justin is csatlakoztak a csapatunkhoz. Éppen arról beszéltek, hogy ki mit iszik.
- Ellie? - kérdezte mosolyogva Scott, én pedig apró hezitálás után, kértem egy puncsot. Miután mindenki leadta a rendelését, Sophie és Scott elmentek az italokért, így négyen maradtunk.
- Mindjárt jövök! Dobok egy sárgát - üvöltötte túl a zenét nevetve Scott. Justin jót kacagott a kifejezésen, Livia pedig egy apró fintor után elfordította a fejét, ezzel jelezve: undorodik Jaredtől.
Miután csoportunk negyedik tagja távozott, Olivia vigyorogva fordult Justin felé. - Juju, táncoljunk! - nyávogott vidáman, én pedig nagyot nyeltem, abban reménykedve, hogy eltűnnek.
- Menj! Mindjárt utánad megyek - mosolygott rá Justin, nekem pedig felgyorsult a szívverésem, mert tudtam, hogyha kettesben maradunk, újra felhozza a szememről a témát. Olivia bólintott, majd elment. A Green Day számot egy Shakira dal követte, Justin pedig felém fordult. Már kezdtem volna mentegetőzni, mikor megszólalt.
- Gyönyörű vagy - nyalta meg alsó ajkait, miközben olyan szexi tekintettel nézett rám, hogy azt már be kéne tiltani. Szemöldökömet felvontam, s kicsit megkönnyebbültem, hogy nem hozta fel ismét a dolgot, ám még mindig feszélyezve éreztem magam a közelében.
- Köszönöm - motyogtam lehajtott fejjel, Ő pedig állam alá nyúlt, s megemelte fejemet. Egyre kellemetlenebbül éreztem magam, s arcom is vörösödni kezdett, közben pedig azon agyaltam, hogy hol a fenébe lehetnek a többiek. Justin és én vészesen közel voltunk egymáshoz, s talán egy külső szemlélő félre is érthette volna a helyzetet. Ez így is lett, ugyanis Justin örök buzgó barátnője idegesen rohant felénk, kezemnél fogva hátra rántott, úgy kezdett ordibálni velem.
- Mégis mit képzelsz magadról? - hangja dühösen csengett, mégsem tudtam komolyan venni, hiszen olyan volt, mintha héliumot szívott volna. Nevetséges.. ez az a szó, amivel jellemezni lehetett volna a helyzetet. Egészen addig, míg Olivia csontos tenyere arcomon nem csattant. Ekkor tudatosult bennem, hogy innen már nincs visszaút. Ereimben a vér forrni kezdett, szemem átvette a fekete színt, én pedig megkezdtem az átalakulást...