7.rész

Sziasztok életkék!:3

Nos, egyikünk sem szokott hosszúra nyúló 'beszédeket' írni a részek elejére, de most muszájnak éreztem. Szóval, először is mindketten nagyon köszönjük a részekhez érkező aranyos is kommentárokat, mind-mind nagyon jól esnek. Viszont, én most azért írok nektek, mert megszeretnélek kérni titeket, hogy ne egyesszámban, hanem többesszámban beszéljetek, bármiről is van szó. Elég rosszul esik -szerintem mindkettőnknek-, mikor meglátok/meglátunk egy olyan kommentárt, amelyben csak írótársamnak gratuláltok, miszerint fantasztikus a blog. És ez visszafelé is igaz, szerintem Ann-nak is szarul (bocsánat a kifejezésért) esik. Ketten írjuk a blogot, tehát mindenféle dicsőítő szó kettőnket illet.

Ezt kérlek tartsátok tiszteletben. xx Vivianne

Miközben az iskola felé ballagtam, fülemben Ron Pope - Drop in the ocean című dala szólt, s végig azon agyaltam: hogyan kerülhetném el Justint, egész nap.. egész évben.
S ekkor villant be a legtökéletesebbnek nevezhető indok, ami miatt elkerülhetem Őt. Tempómat gyorsabbra fogtam az eddiginél, és szinte futottam, egészen a gimnázium kapujáig. Már messziről kiszúrtam Sophie-t, ugyanis fején piros svájcisapka ékeskedett. Mellette a két srác, Scott és Jared álltak, és éppen So-t fárasztották, valamelyik hülyeségükkel, a sok közül. Velem egy időben indult meg a társaság felé Justin is, ekkor jöttem rá: tervem, miszerint megmondom a többieknek, hogy Juss rám nyomult, fuccsba dőlt. Vettem egy mély levegőt, és nemes egyszerűséggel elsétáltam a társaság mellett. Pontosabban csak sétáltam volna, ha drága barátnőm észre nem vesz.
- Lisa! - sikított, miközben nyakamba csimpaszkodott, és rám ugrott. Ennek következményeképp mindketten a földön kötöttünk ki, s megfeledkezve a gondjaimról, feloldódva nevettem az őrült lánnyal. Valaki a kezét nyújtotta. Oda sem pillantottam, csak elfogadtam, viszont a hirtelen lendülettől, amit a kar húzása okozott, nekiestem az illetőnek. Aki nem más volt, mint Justin.
- Sajnálom - suttogtam, aztán berohantam az iskolába, s egyenesen a női mosdót céloztam meg, azon belül is egy fülkét, ahová bezárkóztam, és a becsöngőt vártam. Mikor az megszólalt, besiettem az osztályterembe. Osztályfőnöki órával kezdtük, ahol egy csomó teendőről beszéltünk.
- Miért rohantál úgy el? - súgta oda nekem kérdését Sophie. Arcáról aggodalom sugárzott, hangja eltökélt volt. Tudtam, hogy ki akarja deríteni a dolgokat.
- Csak rosszul voltam - hazudtam neki szemrebbenés nélkül, amihez bár nem volt ínyem, muszáj voltam megtenni. Szeméből láttam, hogy nem hisz nekem, de végül rábólintott, és tovább figyelte azt, amit Mrs. "folyamatosan hülyeségekről beszélek" mondott.
- Szóval gyerekek, a természettudományi kirándulásról lenne szó, amire a kijelölt tanulókat viszem. Három nap, egy erdőben. Erre az utazásra minden kijelölt személy jutalomként tekintsen. Szóval, az alábbi tanulok jönnek velem: Olivia Bennett, Emily Turner, Chris Lawrence, Justin Bieber, Katy Abraham, Oliver Ross, és.. Elizabeth Forest - teljesen lesokkoltam.
- Én? - kérdeztem azonnal, cérnavékony hangon. - Itt valami tévedés történhetett, hiszen rémes vagyok a természettudományi tárgyakból - próbáltam valami megfelelő érvet kitalálni, de az osztályfő csak mosolyogva megrázta a fejét.
- Nem, Ellie! Mivel új vagy itt, ezért úgy döntöttem, velünk jössz. Egy kis kedvcsináló az iskolánkhoz - vigyorgott, és bár nagyon kedves gesztus volt tőle, nekem mégsem volt kedvem közös utazásra menni Olivval, Justinnal, Sophie nélkül. Szívesebben lennék együtt egy csapat szatírral, mint velük kettőjükkel.
- Mikor indulunk, tanárnő? - sikított fel Katy éles hangon. Katy, Olivia legjobb barátnője, s az iskola szépéhez hasonlóan, Ő is egy igazi plázacica. Folyamatosan nyávog, és a divat a mindene. Na meg a rózsaszín. Ki nem állhatom az ilyesfajta lányokat...
- Holnap reggel, hétre legyetek itt az iskola előtt - mosolygott, aztán a kicsöngetés hallatán kifelé vette az irányt.

***

Tanítás után egyből hazafelé vettem az irányt, s végig abban reménykedtem, hogy anyáék nem engednek majd el a kirándulásra. Hiszen rengeteg kockázattal járna ez a három nap.

A szobámba ültem, és éppen nagymama naplóját olvastam, mikor kopogtak. Anya, és apa nyitott be a szobába, majd leültek az ágyam szélére.

- Kicsim, azt mondtad, beszélni akarsz velünk - mosolygott bizakodóan édesanyám. Vettem egy mély levegőt, a naplót becsúsztattam a párnám alá, aztán bólintottam.

- Nos, arról lenne szó, hogy az osztályfőnök kijelölt engem, és néhány osztálytársamat egy tanulmányi kirándulásra, ami három nap lenne - mondtam el egy szuszra, aztán a végén hatalmas levegőt vettem. Anya arcán mosoly húzódott, ami számomra nem sok jót jelentett.

- Kicsim, ez fantasztikus! Menj, érezd jól magad - kacagott anya, miközben édesapámhoz bújt. Ő volt az utolsó reményem, így tekintetem ráirányult.

- Elég kockázatos, de mivel tudod kezelni az indulataidat, és vissza tudod fogni az átváltozásod, ezért elmehetsz. Tudom, hogy erős vagy, és bírni fogod! Ez egy tanulmányi kirándulás, tehát még jót is tesz neked, ha elmész - arca gondterhelt volt, láttam rajta, hogy nehezen bírja.

- Köszönöm - suttogtam, gyomrom görcsölni kezdett. Anyáék kimentek a szobából, én pedig zaklatottan dőltem le az ágyra.

Meg fogok halni - jelentettem ki magamban idegesen, aztán elővettem a bőröndömet, és dühösen kezdtem készülődni a holnapi napra...